Baleseti ellátás Angliában
Azt hiszem még örülhetek is neki hogy több, mint egy év eltelt balesetek nélkül az életemben hisz a legutóbbi, a lábtöréses tavaly februárban volt. Talán csodálkoztam azon is, hogy már fél éve itt vagyok Britanniában és még semmi probléma nem történt. Egészen július elejéig.
Amikor is, hogy egy kicsit érthetőbbé tegyem a történetet, megkíséreltem egy tálcányi poharat felvinni a lépcsőn. Ez egy rutin feladat, nem is volt sok pohár a tálcán, mégis megbotlottam vele. S ha megbotlottam hát az egész lezuhant több pohár összetört és az egyik szilánk felpattanva belement a térdembe. Elaső pillanatra nem gondoltam komolynak, csak egy apró sérülés, a szilánk kiszakította a nadrágom plussz egy karcolás. Aztán amikor a poharakat otthagyva (rám parancsoltak hogy ne foglalkozzak vele el kell látni a sebemet) felértem a lépcsőn és a lábszáramon éreztem folyni a patakokat már tudtam hogy ez nem karcolás. Nadrág fel térdig, seb vizslatás, egyből látszott, hogy ebből ma kórházi látogatás lesz. És biztos voltam benne, hogy nem úszom meg varrás nélkül.
A főnök férje bevitt a kórház baleseti részlegébe. Itt jelentkezni kellett az adminisztrációs sorban, ahol egy érthetetlen beszédű, durva hangú hölggyel kerültem szembe. Kérdezett valamit, amiből egy szót nem értettem csak mondtam hogy mi történt miért vagyok itt. Azt hittem ezzel kell kezdeni. Aztán megkérdezte ugyanazon a halandzsa nyelven hangosabban, majd harmadszor is kiabálva, még mindig nem értettem. Aztán ott állt épp egy rendőrféle, odalépett hozzám megkérdezte milyen nyelven beszélek 
Godolom az jött le hogy én nem tudok angolul Mondtam neki: magyarul. Nagyot nézett majd közölte hogy nem tud segíteni. :)
Na de a hölgy kissé ingerülten megkérdezte, hogy hogy írjon le bármit ha még a nevemet se tudja? Mire leesett, hogy ja a nevemet akarta. Elémtolt egy nyomtatványt, hogy írjam le a nevem, a születési adataim majd a címem. Na de a címnek nem volt rubrika, ezért megkérdeztem hova írjam? Mire mondta, hogy oda oda a papírra… Jó ,megnyugodva konstatáltam, hogy most már totál analfabétának vagyok nézve. Pár egyéb adat és némi nyelvi nehézségek után bejutottam a váróba. Ez egy elég nagy, kényelmes világos helyiség volt. Középtájon nagy kivetítő amin reklámok és az ellátásról való tájékoztatás ment folyamatosan. Az átlagos várakozási időt két órára jósolta a képernyő.
Meg is lepődtem mikor egy óra elteltével behívtak. Még nem tudtam hogy ez nem az ellátás lesz, ez csak a felmérés. Itt ugyanis, hacsak nem nyilvánvaló, hogy súlyos állapotban vagy, mert akkor egyből bekerülsz, az ellátás előtt van egy felmérő vizsgálat. Ez alapján eldöntik az eset súlyosságát és besorolnak egy kategóriába az ötből. Az egyes kettes kategóriába tartozók nem tudnak a saját lábukon bejönni, tehát oda nem tartoztam,az ötös pedig a “jobban tette volna ha a háziorvoshoz megy baleseti helyett” kategória, ide sem tartoztam. Kérdeztek párat, megnézték be tudom e hajlítani a térdem, majd elköszöntek és visszaküldtek a váróba. Viszont a felmérő nővér (amúgy férfi) nagyon kedves volt, azzal kezdte, hogy bemutatkozott, majd bemutatta a mellette ülő orvostanhallgató lányt is aki Amerikából jött hogy a Brit ellátást tanulmányozza, szóval elég emberi volt.
Ez után további két óra várakozás következett mire vizsgálatra kerültem. Egy ázsiai nővér, szintén férfi, látott el, kimosta a még három óra elteltével is folyamatosan vérző sebem, majd varrás helyett három szupererős tapasszal rögzítette a széleket és elküldött röntgenre. Ellátás közben mindenről tökéletesen érthető angollal tájékoztatást adott , elmondta mi történik, miért küld röntgenre (meg kellett vizsgálni nincs e benne a szilánk) . A röntgenre már nem kellett órákat várni gyorsan megvolt.
Amit a röntgenben nem értettem az az, hogy mit szórakoznak a lábam körül egy golyóstollal. Megkérdezte az egyik röntgenes a másiktól hogy, kötözze e a tollat a lábamra? Nem fogtam miről van szó, aztán végül egy függőleges felületen helyezték el a tollat a térdem felé irányítva. Én ültem, a lábam feltéve és oldalról lőtték a röntgent a függőleges felület felé amin a toll volt. Csak annyit értettem hogy a tollnak valahogy a felvételen kell lenni.
Aztán a visszakerültem az ellátó nővérhez, aki elmagyarázta mit lát a röntgenen, pontosabban, hogy nem látható a sebben semmi idegen anyag. A toll hegye is látszott. Rájöttem, hogy azért tették oda mert a felvételen nem látható a seb ezért a toll mutatja a pontos helyét. Így világosabb hogy melyik területet kell alaposabban átnézni szilánkok után kutatva. Totál logikus.
Még búcsúzóul kaptam “ajándékba” egy tetanuszt meg némi használati utasítást és kb négy órával érkezésem után egy rakat tapasszal varratok nélkül elhagyhattam a balesetit.
Ennyit a kórházi beszámolóról, most nem akarom összehasonlítani a hazait meg az ittenit de aki már volt otthon kórházban az tudja miről beszélek és mi a különbség…
violin